Kiállítások

 

Turul szobrok a Kárpát-medencében.

 

A magyar nemzeti himnuszok története. A Himnusz, a Szózat és a Székely Himnusz.

 

Revizionista plakátok 

 

Vitéz Kolthay Ferenc altábornagy a marosvásárhelyi 27. székely gyalogdandár parancsnoka

 

 

Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1948. Deportálás  -  kitelepítés  -  Benes-dekrétumok.

 

Klebelsberg Kunó Elemi Népiskola osztályterme 1930

 

Kolozsvár Mozgóképszínház

  

 

Légrády Sándor a historikus bélyegtervezés magyar fejedelme.

Egy különös, sokrétű és sokaságú, összetett életművet hivatott kiemelni a feledésből a Trianon Múzeum kiállítása: Légrády Sándorét, aki bélyegtervezőként meghatározó jelentőségű, több mint hat évtizedes munkásságot fejtett ki, de aki más ágazatokban is fontos műveket alkotott. A magyar művészettörténet szelektív voltára jellemző adalék, hogy a régi négykötetes, és az új háromkötetes művészeti lexikon sem tárgyalja Légrády Sándor munkásságát, s működése csak kitartó kutatómunkával rekonstruálható: alig néhány napilap- és folyóiratcikk regisztrálja pályafutását. Őszintén reméljük, hogy hagyatéka egy részének ezen bemutatásában eloszlik az életművet borító homály, s műveit a XX. századi művészet történetének integráns részeivé válhatnak. 

 

Reményik Sándor

       

 

 

 

 

 

 

Kugler Henrietta egyike a sok százezer magyarnak, akiknek a Magyarországtól 1918-ban elszakított területeken sokáig egyetlen vigasza és reménysége Reményik Sándor hazafias költészete volt.

Ezekben az években néhány Reményik verssor családokat , falvakat, országrészeket volt képes megtartani a hazának.

A királyi Romániában üldözött és betiltott Reményik Sándor verseit éjszakánkánt kapcsos füzetekbe bemásoló középosztálybeli magyar leány gyönyörű gesztusa ezt a nem lankadó magyar ellenállást őrzi és mutatja meg.

A füzeteket Kugler Henrietta lánya, Martonossy Imola a Trianon Múzeumnak adományozta.

 

A magyar revizionista mozgalmak történetéhez.

Az első világháborút lezáró békeszerződéseket a magyar társadalom szinte egyöntetű megdöbbenéssel és heves elutasítással fogadta. Az egy irányba mutató politikai, civil és egyéni mozgalmak hatására jöttek létre a békeszerződés felülvizsgálatát követelő irredenta, területvédő, kitelepített, hazafias és katonai szervezetek, egyesületek, majd szerveződtek nagyszabású kampányok, aláírásgyűjtések határon innen és túl. Kiállításunk ezeknek a mozgalmaknak a plakátjaiból, felhívásaiból, képeslapjaiból mutat be egy válogatást.

 

 

A trianoni békeszerződés revíziójának radikális kísérlete. A Lajtabánság és Prónay Pál.

 

Érdekes módon, a Sopronnak és környékének a megtartását lehetővé tevő nyugat-magyarországi felkelés részletei mind a második világháború előtt, mind azt követően, a közvélemény számára jórészt ismeretlenek maradtak. Kiállításunk korabeli naplók, fényképek, dokumentumok, a legfrissebb történeti szakmunkák segítségével mutatja be a korabeli nemzetközi katonai és diplomáciai helyzetet, a selmecbányai és soproni diákok lobogó hazaszeretetét és tevőleges katonai cselekményeit, a Lajtabánság kikiáltását, Prónay Pál szerepét. A kiállítás különleges csemegéje a fényképekből, tárgyi emlékekből, levelekből, párbaj jegyzőkönyvekből álló Prónay-hagyaték bemutatása.

 

 

A trianoni fájdalom költője-Sajó Sándor.

Az 1920-as évek egyik legnépszerűbb költőjének, a trianoni trauma - Reményik Sándor mellett - leghitelesebb, legnagyobb hatású megéneklőjének állít emléket a Sajó Sándor kiállítás. A gyűjteményben látható a páratlan szerencsével megmenekült s egy budai pincéből kalandos úton előkerült Sajó Sándor családi hagyaték, ennek legérdekesebb eredeti dokumentumai és természetesen a legszebb Sajó költemények.

 

  

Elpusztított köztéri műemlékek a Kárpát-medencében 1918 után.

     

Az 1918-1920-as impériumváltásnak talán az egyik legkevésbé ismert, ám leggyalázatosabb fejezete a magyar jelenlétet, történelmet és csodálatos kulturális teljesítményt őrző és megmutató, határon túlra került köztéri szobrok, emlékoszlopok, emléktáblák eszeveszett, barbár, görcsös és tömeges megsemmisítése volt. A kiállítás Deák Endre és Balázs Károly gyűjtése alapján a több, mint kettőszázötven megsemmisített műemlék közül a legfontosabbakat mutatja meg, korabeli fényképekkel, az építés és az avatás felemelő rövid történetével és a rombolás égre kiáltó, fájdalmas krónikájával együtt.

 

 

 

Krúdy Gyula elfelejtett városa - Várpalota.

Várpalota a 19. századi Magyarország egyik virágzó mezővárosa volt. A városka polgárai egy soknemzetiségű és sokvallású kistáj központjában maradandó értékeket hoztak létre. Várpalota a dunántúli kézművesipar egyik jeles települése, a csizmadiák, csapók, meszesek országszerte ismert fővárosa, az egyik legjelentékenyebb törökkori végvár – a Thury-vár - oltalmában, a Zichyek, Waldsteinek dunántúli birtokainak fontos központjaként, a bakonyi betyárromantika egyik érdekes színtereként, a meginduló turisztikai mozgalmak egyik bázisaként kitörölhetetlenül szerepelt a régi ország kulturális térképén. Itt született és élt Krúdy Gyula nagyanyja, akitől az író talán legfontosabb ösztönzését kapta sajátos írói világának kialakításához. Kiállításunk a régi város változatos hétköznapjait mutatja be, melynek talán végső tanulsága: Várpalota, a Kárpát-medence kicsiben.

 

Magyarországi vármegyék és törvényhatósági jogú városok képeslapokon 1896-1918. 

Kiállításunk különleges időutazást ígér a történelmi Magyarország legszebb településeihez, váraihoz, műemlékeihez, természeti szépségeihez, hegycsúcsaihoz, folyóihoz, néprajzi különlegességeihez. Kiállításunk a szerencsi Képeslap Múzeum Közép-Európában egyedülálló gyűjteménye alapján, megyei metszetekben tárja a múzeum látogató elé a régi Magyarország páratlan, ezerszínű adottságait és jelenvaló, máig ható, feltámasztható lehetőségeit.

 

  

Somogyi Győző: A nagy térkép. A Kárpát-medence magyarlakta területei madártávlatból.

 

  

Somogyi Győző festőművész páratlan vállalkozásba kezdett az 1970-es években. Gyalogszerrel bejárta, majd dombok, házak, templomtornyok tetejéről megrajzolta a régi ország magyarlakta területeinek égi látványát. A fantasztikus mű elkészült és restaurált változata állandó jelleggel, a művész egyedi kiegészítéseivel, kizárólag kiállításunkon látható.

 

 

  

Tatár Dóra-Ónodi Béla: A történelmi Magyarország vármegyéinek címerei ólomüvegen.

Az egyik legismertebb és legtehetségesebb ólomüveggel foglalkozó magyar művészházaspár vállalta a Trianon Múzeum centrális pontján található hajdani barokk könyvtárterem mennyezeti világító ablakainak restaurálását. A három, eddig elkészült ablaküveg közepén az integer és a trianoni Magyarország kontúrjai látszanak, üvegenként a régi Magyarország négy-négy vármegye címerével, az ovális üveg szélén a vármegyék neveivel. A vármegyék székhelyeit Magyarország területén apró pontok jelzik. A három eddig elkészült káprázatos ólomüveg ablakot a Múzeum felajánlásból kapta: az elsőt egy múzeum látogató, Hatvani Sándor, a másodikat Tatár Dóra és Ónodi Béla, a harmadikat Lezsák Sándor és a Lakitelek Alapítvány finanszírozta.

 

Trianon és a magyar bélyegkiadás.

1918-at követően az államhatárokban és az állami felségterületekben Közép-Európában bekövetkező hatalmas változásokat, talán a postai levelezőlapokon, bélyegeken, bélyegzéseken, felülbélyegzéseken lehet a legpontosabban bemutatni és nyomon követni. Kiállításunk a MABEOSZ segítségével és folyamatos szakmai közreműködésével ezekből a postai termékekből mutat be egy, sajátos huszadik századi magyar történelem óraként is felfogható, reprezentatív válogatást egészen 1938-1941-ig, a visszatért területekhez kapcsolódó filatéliai munkákig.

 

 

 

 

Trianon Könyv- és ajándékbolt.

A Trianon Múzeumban különleges választékot nyújtó könyv-és ajándékbolt fogadja a látogatókat. Könyves kínálatunkban megtalálhatóak a történelmi Magyarországgal, a trianoni békeszerződéssel, az irredenta mozgalmakkal, a közép-európai történeti, nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó legfontosabb és legkülönlegesebb történeti, szépirodalmi munkák, a trianoni traumát legmaradandóbban bemutató filmek, bélyegek, jelvények, játékok, dísztárgyak. Néhány termék kizárólag ajándékboltunkban kapható, így többek között a Kárpátia Könyvek könyvsorozata, az Öröm és Mámor című falinaptár, a "magyar" magyar kártya, a trianoni emlékbélyeg és bélyegblokk, vagy a "Nagy Magyarország kirakó játék".

 

Vármegyeházak a történelmi Magyarországon.

A régi Magyarország fennállásának mozdíthatatlan talpköve a vármegyei autonómia, a vármegyei élet és közigazgatás központja pedig, -a messze környék legtekintélyesebb, legpatinásabb épülete- a vármegyeháza volt. A Hatvani Sándor által lefolytatott több évtizedes kutatómunka nyomán megvalósult kiállítás a vármegyeháza-építészet kárpát-medencei történetét mutatja be részletes történeti kronológiával, fényképekkel, alaprajzokkal, megyetérképekkel, főispán portrékkal s a tatai vár makettjével.

 

 

 

 

Öröm és mámor. Az elszakított területek visszatérése 1938-1941.

1938 és 1941 között az első világháborút követően Magyarországtól elcsatolt területek egy része néhány évre visszatért az anyaországhoz. Kiállításunk a visszatérés első, lélegzetelállító pillanatait mutatja meg színes és fekete-fehér fényképfelvételekkel, a változásokat bemutató térképlapokkal, Cs. Szabó László, Rónai Zoltán, Márai Sándor korabeli, megrendítő tudósításaival.

 

 

 

 

 

 

Vargha Gyula kiállítás

Görzsönyi Vargha Gyula azon ritka emberek egyike volt, aki az életnek több –egymástól független- terén tudott maradandót alkotni. Tudományos pályafutása a Statisztikai Hivatal vezető székéig és a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöki posztjáig emelte. De a tudományos munkásságán kívül –egészen fiatal korától kezdve- irodalmárként is működött, kora egyik legkiválóbb költője volt. Statisztikusként predesztinálva volt számára a magyar nemzeti tragédia hírnökének szerepe. Mikor egyre inkább megmutatkozott a magyarságnak a Kárpát-medencén belüli, demográfiai és politikai okokra visszavezethető súlyvesztése, költészetét egyre inkább e folyamat miatt érzett fájdalmának kifejezése töltötte ki. Megérve a szörnyű trianoni diktátumot, utolsó éveinek költészetét szinte teljes egészében e szörnyű igazságtalanság felett érzett fájdalom vezérelte, ezáltal a trianoni gondolatkörrel foglalkozó művészek egyik legjelentősebbikévé vált. Kiállításunk Vargha Gyula életével, művészetével kapcsolatos relikviákat mutat be, melyeket a ma élő leszármazottai ajánlottak fel e célra.

 

 

A Székely Hadosztály Honvédő Harcai 1918-1919

 

Az 1918 végén Erdélybe - mindenféle felhatalmazás nélkül - hatoló román hadseregnek a Károlyi-féle kormányzat semmiféle válasszal nem tudott (talán nem is akart) szolgálni. A már földjüket vesztett székely, valamint a sorsukat előre sejtő partiumi lakosság közül verbuválódott önkéntesek Kolozsvárott magukat az első világháború hős ezredesének, Kratochvil Károlynak a rendelkezésére ajánlották, ezáltal létrejött a Székely Hadosztály. Azonban mire az önkéntesek ütőképes csapatokká alakultak, a Károlyi-kormány működésének köszönhetően stratégiailag már csak a Máramarossziget-Zilah-Csucsa-Belényes vonal volt tartható.

 

Ezt a frontvonalat 1919. januárjától, 1919. áprilisáig tartották sikerrel – jelentős román túlerővel szemben – a hős székely csapatok. Azonban, mivel a külső ellenségen kívül a kommunista politikusok aknamunkájával, illetve a Tanácsköztársaság kikiáltása után már a Vörös Hadsereg nemegyszer tettlegességig, fegyveres harcig fajuló ellenséges megnyilvánulásaival is fel kellett volna venniük a harcot, végül két tűz közé szorulva, 1919. április végén kénytelenek voltak letenni a fegyvert a románok előtt. A Hadosztály története szomorú példája a hazánkon belüli nemzetrontó erők oly régóta élő befolyásának. Kiállításunk a Hadosztály vezetőjének, Kratochvil Károlynak a személyes irathagyatékából származó, a

Székely Hadosztály működésére vonatkozó katonai dokumentumokat, csatavázrajzokat, fényképeket, illetve a Hadosztállyal kapcsolatos visszaemlékezéseket, versrészleteket, kiadványokat mutat be. A kiállítás megtekintése által megismerhetjük a hős erdélyi felkelő alakulatok hiteles történetét.

 

 

 

 

 

 

A köröstárkányi tragédia

        

Az 1918. év végén kezdődött  román megszállás (csak úgy mint a két évvel korábbi)  mind  több, a magyar lakosságot ért atrocitással járt Erdélyben. Kezdetben főleg a vasúti  alkalmazottakat érték inzultusok, majd egyre inkább egyéb tisztviselőket is. A Székely  Hadosztály tagjainak otthon maradt családtagjait is rendszeresen zaklatták a román  hatóságok. De mind közül a legszörnyűbb terrorcselekedet az 1919. április 19-ei  köröstárkányi mészárlás volt. Mikor a Székely Hadosztály mellett harcoló Verbőczy-csoport  elhagyta Belényes környékét, a román hadsereg bevonult a területre. A hosszú ideig tartó  heves harcok, és a helyi magyarok által tanúsított, a  Székely Hadosztályt támogató  magatartás rendkívül felbőszítette őket. Köröstárkányon a templom előtt összeterelték a  lakosságot és 91 embert lemészároltak (ebből 2 fő belényesi lakos volt). Azért csak ennyit,  mert sok ember még idejében elmenekült és az erdőben bujkált. 204 árva  maradt a meggyilkolt emberek után. A szomszédos Kisnyégerfalván 17  ember esett áldozatul a románok bosszújának. Ott szomorúfűz,  Köröstárkányban emlékmű jelzi ma a gyilkosságok helyszínét. A román  hatalom később a sírkövekről levésette az április 19-i dátumot, nehogy  valakinek feltűnjék az azonos napon elhunyt sok áldozat. Az eseményekről  hivatalosan ma sem tud a román történetírás.