Múzeumunk kincstárának gondosan őrzött albuma kerül most bemutatásra, amely a Szegedy László által szerkesztett Magyar Szent Korona Album. A gyűjtemény tartalmazza az 1920-as évek elején pályázati felhívásra beküldött akkori honfitársaink fohászait, imáit, kéréseit, követeléseit, érzelmeit, együttérzéseit a trianoni gyalázattal szemben. 

Maga a könyv piros vászonkötéssel borított, 88 oldalas gyűjtemény, amelynek a keményfedeles előlapján a fent említett cím és a Szent Korona ábrázolása látható aranyozott bevonattal. A szerzeményt Budapesten a Hazafias Kép- és Könyvterjesztő Vállalat kiadó adta ki, amelyből az 1931-es II. kiadás található meg Múzeumunk könyvtárában. 

Ha az érdeklődő belelapoz a több részre tagolt könyvbe, akkor a szerkesztő által előszóként megírt Szent Korona Fohász elolvasása után láthatja az idő által megsárgított lapokon az első Levelek a világ lelkiismeretéhez című részt. E rész olvasása közben az olvasó találkozhat a magyarságnak a trianoni békediktátummal kapcsolatban átélt fájdalmával, igazságtalanságával, amely átélt érzelmek úgy tűnnek, mintha a több társadalmi rétegből származó, különböző nemű és korú emberek lelkéből egyszerre törnének fel.  Az írások olvasása közben fellelhető a teljes nemzetté kovácsoláshoz szükséges lelki azonosság, amelyet az embereknek lelkük legmélyén lévő egyforma érzelmek és egyforma lelki állapot táplált, amely érzelmek és lelki állapot reményt adtak arra, hogy a szétszabdalt ország területén élő magyar nemzet a gyógyulás irányába elindulhasson. Ezért ezen album olvasása közben, példaértékű rövid írásokkal találkozhatunk, amely írásokat a társadalom legkisebb egységei, a magyar nemzet tagjai öntöttek papírra. Gondolataikat egységet sugárzó módon fogalmazták meg az ország legkisebb településein élőkön át, a Budapesten a nagy városban lakókig bezárólag.

Mindjárt álljon is itt egy példa egy ifjú, tüzes lelkű magyar fiataltól:

„Már több mint egy évtizede annak, hogy ezer éves szép hazánk nagy részét eldarabolták tőlünk. Nem nyugszom bele soha, hogy őseim pora fölött oláh bocskor taposson. Ha megnövök, huszár lesz belőlem. S átmegyek a Királyhágón és visszaveszem szép Erdélyországot.” Ifj Apáti Imre, Zalaegerszeg

Itt egy másik példa egy megfontolt , de tettre kész magyar úrtól:

„Kedves Testvéreim. Minden magyar ifjú büszke lehet arra, ha elmondhatja magáról, hogy én szeretem a hazámat. S én nem riadok vissza akkor sem, ha valamit tenni is kell érdekében.” Azari Sándor, Olaszliszka

Harmadikként itt egy példázat a magyar államiság egységének és folytonosságának a fontosságáról, egy elszánt magyar úriembertől:

„A jó gondolkozású, szorgalmas és takarékos ember nemcsak megőrzi, hanem még gyarapítja az apjáról hagyott örökséget. Mi nem gyarapítani, csupán csak megőrizni óhajtottuk az Árpád apánktól ránk hagyott örökségünket, drága hazánkat. Ez volt csak bűnünk, ezért rabolták el hazánk kétharmadát! Nem maradhat ez így! Nem, nem soha.” Bakos Sándor István, Dorogháza

Végül itt egy példa egy pesti hölgytől is:

„Erős a hitünk és reményünk, hogy miként Mohácsnak gyászos pusztulásából, úgy Trianonból is lesz magyar feltámadás!” Etel Mária, Pesterzsébet