Száz év telt már el azóta, hogy Magyarország testét a vesztett háború után az ellenséges szomszédok megszállása szétszakította. Akkor egy ízben Velencéből valami bágyadt őszi napsugár felénk is csillogtatott némi fényt: Sopront és nyolc faluját megkérdezték, magyar akar-e lenni? A határkiigazító bizottság, amikor egyik kezével kárunkra tolta beljebb a határpóznákat, a másikkal olykor egy-egy morzsát nekünk is juttatott. De csak morzsákat, mert a kincseskamránk legszebb klenódiumait idegen kézben találja a mai napig is.
A centenáriumi év tette szomorúan időszerűvé, hogy a megcsonkított Magyarország újra bekopogtasson az olvasónál. Nem a fájdalomnak azzal az ijedt búgásával, mint először. A szavak gyászpompáját le kell már vetnünk. Hétköznapokat élünk, amíg az a harmadnap eljő, amit az Írás ígér: a megváltás boldog harmadnapja.