|
|
"Semmi lázadás. De semmit sem engedni."
|
Naplóföljegyzések. A szerző akkor kezd írni, mikor a ragyogó nyári égből hirtelen a szívekre zuhan a szerajevói rémhír fekete lavinája és akkor teszi le a tollat, mikor elmenekül az ellenség kezébe esett Temesvárról.
Tehát háborús könyv? Az! De a pergőtűz őrülete nem viharzik benne, a szerző csak a maga külön háborúját írja meg, azt pedig a csendes női fronton vívták.
Mert ilyen is volt. Az apokaliptikus lovasok nemcsak férfivérre, hanem asszonykönnyekre is szomjaztak, nem érték be a lövészárkok fakó katonáival, hanem belegázoltak az otthon maradt családokba. Ha kimutatást készítenének a női szívek háborús nyomorékjairól és hősi halottairól, borzalmas statisztika lenne belőle.