Két különleges tárggyal gyarapodott nemrégiben a Trianon Múzeum gyűjteménye. A Térj a tárgyra! tárgysimogató helyiségben került elhelyezésre egy különleges plakát, valamint egy mára eltüntetett köztéri szobor terrakotta másolata. A nyomtatvány egy unikális példány, ugyanis ilyen minőségben, ilyen színgazdagsággal az országban máshol nem maradt fenn belőle darab. A terrakotta szobor eredetijét pedig 1921. januárjában avatták fel a fővárosi Szabadság téren, az irredenta szobrok egyikeként. A két műtárgy a Nemzeti Kulturális Alap pályázata révén került az intézmény birtokába, látogatóink többek között a Múzeumok éjszakája elnevezésű országos rendezvény programpontjának keretén belül és múzeumpedagógiai foglakozásainkon is megtekintették, ahol nagy sikert arattak.

1914 előtt a nyomtatott sajtó virágkorát élte Magyarországon: közéleti napi-és hetilapoktól a tudományos szaklapokon át az élclapokig többféle orgánum szolgált az emberek tájékoztatására, műveltségének emelésére, vagy éppen szórakoztatására. Az egyik legjelentősebb sajtóvállalat alapítása Miklós Andor nevéhez fűződik, aki 1910-ben Az Est címmel indított önálló napilapot, mely műfajteremtő jelentőséggel bírt: vele jelent meg a bulvár a lappiacon. Az első világháborút követően a vállalkozás bővült, portfóliója reggeli, valamint napközbeni lapok indításával szélesedett, így létrejött Az Est-lapcsalád. Az 1918-as összeomlást követően mind nagyobb igény mutatkozott a sajtótermékek terén keresztény lapok indítására. Ezek egy része az adott város olvasóközönségét szolgálta ki, míg mások országos terjesztésűek voltak. Ilyen sajtóorgánum volt az Alföldön a Kecskemét és Vidéke című napilap – mely már megjelenésében is jelezte keresztény mivoltát, miszerint a nagyobb vallási ünnepek utáni napon nem adtak ki példányt - , valamint az 1919 őszén megindított Szózat című politikai napilap. Jelen plakát általánosságban szólít fel ilyen irányú sajtótermékek előfizetésére. A plakáton megjelenő szimbolika sem véletlen: az előfizetőkért, a lapokat olvasó közönség megnyeréséért ha nem is késhegyig, de tollszárra menő küzdelmet folytattak a különböző szerkesztőségek munkatársai. A kérdés stratégiai jelentőségű, szinte létfontosságú volt a korszakban: ekkor még a sajtó jelentette a tájékozódás, valamint a vélemény-nyilvánítás és formálás, a tömegkommunikáció egyetlen csatornáját.

A másik tárgyunk a Dél című irredenta szobor, melyet az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum és országvesztés súlyának érzékeltetéseként Budapest belvárosában, a Szabadság téren állítottak fel. Három társával együtt allegorikus formában utalt a négy világtáj irányába eső elcsatolt országrészekre – arra, hogy az adott területen élő magyarság az anyaországtól elszakításra került. Az irredenta szobrokat a kor legnevesebb képzőművészei, így például a más alkotások mellett a budapesti Kossuth téren eredetileg felállított Kossuth-szobrot tervező Kisfaludi Strobl Zsigmond tervezték. Mindegyik szobor az adott térség történelmi-kulturális emlékeit helyezte előtérbe. A szobrok a második világháború végéig álltak a magyar főváros központi terén – 1945. augusztus 14-én azonban Vas Zoltán polgármester elrendelte a szobrok eltávolítását, mely két nappal később meg is történt. Azóta a szobrok eredeti formájukban eltűntek nyilvánosság elől, kézzelfogható emléküket csupán terrakotta és öntött másolatok őrzik jelenleg.

Szentgyörgyi János Dél című – múzeumunkban látható – alkotása hasonlóképpen terrakotta másolatban maradt az utókorra. Az alkotó Kisfaludi Stroblhoz hasonlóan a két világháború közti időszak szobrászművészetének kiemelkedő személyisége volt, munkásságának ma is álló leghíresebb alkotása a fővárosi Harminckettesek terén álló, világháborús emlékmű. Míg azonban utóbbi túlélte az 1945-öt követő uralomváltás(oka)t, előbbinek eredetije a Szabadság térről eltávolításra került. A szobron – illetve a Múzeumban őrzött másolatán – két személy volt látható. Egy jobb kezében kardot tartó erőtől duzzadó karú férfialak baljában pajzsot tartva védelmezőn öleli át a fiatal nőalakot. A lány kezében sarlót tart. A szobor különlegessége, hogy megjeleníti az elcsatolt Délvidék etnikai viszonyait is: a férfialak magyaros ruhában, míg a fiatal lány sváb viseletben látható.  A kardot tartó férfi lábánál búzaköteg tűnik fel, ami a bőséges termés szimbóluma. A trianoni békediktátum által ugyanis nem csak kulturális látnivalóinkat, történelmi emlékhelyeinket, hanem az ország élelmiszer-ellátásában kulcsfontosságú szerepet játszó területeket is.

Egy korszak történelmének megismerése nem merülhet ki évszámok, nevek és helyszínek megtanulásában. Fontos látni azokat a nyomtatott, faragott emlékeket, melyekkel a két világháború közötti időszakban napi szinten találkoztak, formálták világlátásukat, alakították gondolataikat. A Trianon Múzeum tárgysimogatójában őrzött tárgyak ezt a célt is szolgálják, hogy a fizikai formában megőrzött múlt megismerhetővé váljon a 21. századi diákok számára. A pályázat segítségével beszerzett két műtárgy ezt a célt szolgálja: a múzeum állandó kiállításán megidézett korszak alaposabb, élethű megtapasztalását. Azt az utcaképet, mely a hozzánk látogató diákok déd-és ükszülei láthattak a jelentősebb települések, vagy akár a főváros utcáin.

Szakmai beszámoló letöltése.