„Sírva vigad”... „A dió bele”… „Legázolt, bilincsbe vert”… „Lóra termett”… „Nyilaitól ments meg Uram minket!” Ilyenek voltunk? Ilyenek vagyunk? Ilyenek lennénk? Milyen vajon a magyar? Milyenek vagyunk saját szemünkben, a mieink és szomszédaink szemében? Milyennek lát minket és szomszédainkat az a szem, mely a kamera mögül néz, rögzít és elemez?

2026. szeptember 11-én, pénteken, ott voltak, egymás szemébe néztek, összekacsintottak... Ott voltak, tizenkettedszemközt a legkiválóbb szemek, azok, akik nézik, látják magukat, akik néznek, látnak minket, környezetünket, helyünket, szerepünket a régióban, a nagyvilágban, egymás életében, közösségeinkben. A Délvidék Házban a közép-európai filmes műhelyek találkozóján, a Nemzeti Kulturális Alap friss támogatásával, 6 szaktekintély vett részt. Érkeztek vendégek Kolozsvárról, Temesvárról, Szabadkáról, Szolnokról és Budapestről. „A szomszéd szeme” program aktualitását, küldetését Dr. Szabó Pál Csaba, a program vezetője ismertette, majd a meghívottak előadásai következtek. „Régi korokról, szép időkről”, a délvidéki filmes műhelyek egykori és mai helyzetéről, Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező mesélt. A szegedi egyetemi hallgatók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendő filmtörténeti kurzus tapasztalatairól Haág Zalán, a Szegedi Tudományegyetem Mozgóképkultúra Tanszékének mesteroktatója számolt be. Keresztes Péter, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársa, a "Körkép a végekről" című magyar nemzetiségi műsor szerkesztője előadásában kitért arra, milyen kihívásokkal kell megküzdenie „egyszemélyes stábként”. Mindamellett azt is érzékeltette, a nehézségek ellenére temérdek lehetőséget rejt magában a színes, multikulturális közeg. Negyedik felszólalóként, Bolyáki Attila, a Kulturális Filmek Fesztiváljának főszervezője, az általa alapított fesztivál fontosságára, a filmek, a kihalófélben lévő hivatásokat és a „kis embert” bemutató filmek lelkünkre gyakorolt hatására világított rá. A délelőtti programok záróakkordjaként megtekintettük a XII. Kulturális Filmek Fesztiváljának díjnyertes filmjeit. A délutánt, a százéves magyar filmplakátok mustrájával kezdtük. A plakátokat, filmeket Dr. Boros Tamás, a Tiszatáj egykori újságírója, a filmek szerelmese méltatta. A ’nosztalgiafröccs’ után elérkezett a nap legfontosabb feladata: „A szomszéd szeme” munkacsoport megalakítása. A kerekasztal-beszélgetésen számos építő jellegű kritika, élmény, benyomás, trükk hangzott el. Demeter István és Demeterné Papp Eszter, a szolnoki TISZApART Mozi megálmodói, az Alexandre Trauner Filmfesztivál (ATAFF) alapítói sok tíz éves tapasztalattal a hátuk mögött, lelkesen segítették a fő csapásvonal kijelölését. A találkozót a „Shakespeare árnyékában” című játékfilm vetítésével zártuk. A különleges körülmények közt létrejött és sokakra nagy hatást gyakorolt filmművészeti alkotás kulisszatitkaiba Tárkányi János rendező avatta be a jelenlévőket.

A nap végére maradtak megválaszolásra váró, heves szóváltást és csendes összebólogatást kísérő kérdések és dilemmák… Így a résztvevők egyöntetű egyetértéssel megállapodtak abban, hogy további szakembereket bevonva, késedelem nélkül sort kell keríteni egy újabb találkozóra. A következő alkalommal megvalósulhat a koncepcionális, szakmai-, szervezési és jogi kérdések mélyebb, alaposabb megvitatása, konkrét stratégia kidolgozása. Hiszen… kell még egy nap, egy hét, egy év, két év, jó pár év, hogy összegyűjtsük mindazt, mi rólunk, nekünk, értünk szól… hogy segítsünk megismerni, látni, láttatni, a nagyközönség elé tárni a szlovák, lengyel, ukrán, szerb, horvát, szlovén és osztrák filmtermés kiemelkedő alkotásait… Kell még egy nap, újra… Találkozni, barátkozni, nyitni és adni, hogy a közösen összegyűjtött tapasztalatból, tudásból, gondolatokból, érzésekből fészket tudjunk rakni… Fészket a jövő nemzedékének, hogy e széppel, jóval gazdagon bélelt „hazába” születhessenek bele.