"Szeressük vissza Magyarországot!"

A békediktátum aláírása és ratifikációja volt a témája a Rubicon Intézet és a Trianon Múzeum közös estjének

A Trianon Múzeum és a Rubicon Intézet közös szervezésében került megrendezésre a Kényszernek engedve: Trianon aláírása és ratifikációja című beszélgetés. A Trianon Múzeum délután három órától kezdődően díjtalan belépést biztosított a rendezvényre érkezőknek. Négy órától pedig ingyenes tárlatvezetés keretein belül mutatta be az érdeklődőknek a múzeum gyűjteményét. A kezdés előtt már szinte teljesen megtelt a Zichy-kastély impozáns játékterme, ezért sokan kiszorultak a kávézóba, és onnan hallgatták a beszélgetést. Az est házigazdája Apor Attila, a Trianon Múzeum történésze volt, aki köszöntötte a rendezvény résztvevőit. Köszöntőjében a meghívottak méltatása mellett kiemelte, hogy a Trianon Múzeum nem csak egy kiállítótér kíván lenni, hanem egy közösségi tér is, ahol az érdeklődök elmélyülhetnek a trianoni békediktátum tanulmányozásában, és az ilyen alkalmakkor eszmét cserélhetnek másokkal.

Az este meghívott vendége Dr. Vizi László Tamás történész, a Kodolányi János Egyetem rektora volt, aki legújabb könyvében A kényszernek engedve; A trianoni békediktátum aláírása és ratifikációja, 1920. a békeszerződés aláírásának és utóéletének körülményeit dolgozta fel. A beszélgetést Dr. Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa moderálta. A beszélgetés első részének fókuszában a békeszerződés aláírásának előzményei álltak, Gróf Apponyi Albert, Teleki Pál párizsi útjának bemutatása volt az előadás egyik iránya.

Az előzmények bemutatását követően a beszélgetés középpontjába a békeszerződés aláírásának körülményei kerültek, méghozzá az egyik aláíró, Dr. Benárd Ágost szemszögéből. Dr. Benárd Ágost orvosként szolgált az első világháborúban a fronton, majd hazatérve a politikai küzdőtéren szolgált. A Simonyi-Semadam kormány népjóléti és munkaügyi minisztereként érte az a „megtiszteltetés”, hogy aláírhatta a trianoni békeszerződést. Vizi László Tamás eloszlatta azt a tévhitet, hogy az aláírók személye sorshúzással került eldöntésre, és azt is leszögezte, hogy Bernárd Ágost egészen 1920. május 31-ig nem fogadta el a megbízást. A békeszerződést aláíró küldöttség végül késve ugyan, de megérkezett Párizsba. A békeszerződés kapcsán az előadó elsőként azt a kérdést tisztázta, hogy pontosan hol történt meg az aláírás. Ezután pedig lépésről-lépésre mutatta be az események láncolatát. Egy érdekes történetet is megosztott az aláírással kapcsolatban. Bernárd Ágostnak a francia segítő személy felajánlott egy dísztollat az aláíráshoz, melyet a népjóléti miniszter visszautasított. Ugyanis a szállodából elhozott egy közönséges fa tollat, mellyel végül aláírta a békeszerződést, majd otthagyta a vele lévő Drascher-Lázár Alfrédnak, aki szintén azzal írt alá. Mindezzel a véleményüket kívánták reprezentálni.

A köztudatban az a téveszme él, hogy a béke aláírását követően a résztvevők eltűntek a közéletből. Ez a megállapítás nem állja meg a helyét, az előadó ugyanis kifejtette, hogy Bernárd Ágost a harmincas évek végéig aktívan részt vett a politikában, sőt orvosi kapcsolatait felhasználva, pszichológiai leírást kért Szálasi Ferencről. Az orvosi jelentésből kiderül, hogy Szálasi nem beszámítható, ezért nem alkalmas arra, hogy hatalomra kerüljön, és az általa képviselt eszme sem szalonképes. Emiatt aztán a német megszállást követően folyamatosan megfigyelték, a hozzá érkezőket pedig igazoltatták. A nyilas hatalomátvételt követően el kellett menekülnie az országból, ezért 69 éves kora ellenére belépett az SS-be, melyben orvosként szolgált. A háborút követően amerikai fogságba került, akik később hazaszállították, mint háborús bűnöst. Elítélését követően börtönbe zárták, ahonnan 1949-ben egészségügyi okok miatt félévre kiengedték, de nem tért vissza a börtönbe, hanem élete végéig álnéven Balatonkenesén bujkált. Draschler-Lázár Alfréd szintén aktívan részt vett a két háború közötti Magyarország életében, több szervezetben is vezető tisztséget töltött be, illetve az új magyar külügy megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. A háborút követően Ausztriában telepedett le, ahol hamarosan elhunyt.

A beszélgetést követően a hallgatóság közül többen is kérdeztek a meghívott előadótól. Ezután a Trianon Múzeum nevében Apor Attila ajándékokat adott át az előadónak, illetve Bernárd Ágost leszármazottjainak, akik részvételükkel megtisztelték az estét. Vizi László Tamás pedig ezután rendületlenül dedikálta a vendégek által eléje tett könyveket, de szívesen válaszolt az érdeklődök kérdéseire is. Már majdnem besötétedett, mire kihunytak a Trianon Múzeum épületének fényei, és az érdeklődök elindultak haza.

 

Fotók: ©Pesthy Márton