1919. április 16-án – itt nem részletezendő okok miatt – a román hadsereg áttörte a történelmi Erdély határánál húzódó védelmi vonalat és ezzel a Székely Hadosztályt visszavonulásra kényszerítette. A győzelmesen előre nyomuló, bosszúszomjas románok az elkövetkező hetekben-hónapokban számtalan tömeggyilkosságot követtek el fegyvertelen magyar civilek ellen.

Az első áldozat a Fekete-Körös völgyében fekvő, színmagyar Köröstárkány magyarsága volt. A falutól nem messze húzódott a front, amelyet hetekig a Székely Hadosztály Werbőczy Kálmán százados vezette csoportja tartotta. A román tenger közepén fekvő Köröstárkány férfilakossága természetesen támogatta a hős katonákat. Amint Koréh Endre, a Székely Hadosztály tábori lelkésze írta: „április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig. […] E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért.”

Amikor a románok áttörték a frontot, három napi elkeseredett harcok után, a bekerítés elől vissza kellett vonulnia az alakulatnak. A visszavonulás miatt a falu teljesen védtelenné vált. „Mikor a székelyek visszavonultak, a gyáva oláh elkerülte Köröstárkányt, de másnap békés szándékot színlelve közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ez alatt Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.” – írta a fentebb idézett Koréh Endre.

Lorx Tibor aradi konzul az események után két évtizeddel a helyszínen járva, az egyetlen élő szemtanú elbeszélése alapján az alábbiakat jelentette: „Több száz mócból álló horda […] fejszével, kapával, s a közeli reguláris román csapatoktól kapott puskákkal voltak felszerelve. Körül állták a községet, s az elfogott magyarokat tízesével a templom és a ma 83. számot viselő ház előtt kihallgatás vagy eljárás nélkül legyilkolták. Nagyrészüket agyonlőtték, de többet késsel, baltával, kaszával öltek meg. M. Antal Mihályt és feleségét elevenen temették el!” A református egyház anyakönyve szerint egy családot teljes egészében kiirtottak, két esetben pedig a férjet és feleségét együttesen végezték ki.

Az áldozatok számát tekintve napjainkban a Köröstárkányban és a szomszédos Kisnyégerfalván kivégzett civilek számát 91 főre teszik.

A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, valamint azt, hogy az elhunyt „gyilkos kezek áldozata” lett.